A hagyományoknak megfelelően áprilisban is szavazást tartottunk a hónap legjobbjáról. A mögöttünk hagyott hónapban az a Sebők Dániel nyerte a voksolást, aki októberben már bezsebelte az elismerést, így ő az első játékosunk, aki egy évadban kétszer is a legjobb lett. Vele beszélgettünk.

Októberben tudom, hogy alaposan meglepett, hogy te lettél a hónap játékosa. Áprilisban számítottál rá?

Igen oktoberben eléggé meglepett, hiszen ha jól emlekszem 4 meccsen 2-3 golt rúgtam és 4 gólpasszt adtam, ami valljuk be nem igazan nagy teljesítmény egy csatárhoz képest. Áprilisban jobban számítottam rá, mivel jó formában voltam, de természetesen így is meglepett, mert nem gondoltam volna, hogy megint megszavaznak a legjobbnak, ha már egyszer voltam. Nagyon nagy megtiszteltetés, amiért nagy köszönettel tartozom.

Az idei szezonban 20 meccsen 19 gólnál és 9 gólpasszig jutottál. Volt már hasonló idényed?

Ennyire eredményes talán nem voltam még.

Mi a titok? 

A titok az, hogy nincs titok. Talán annyit tudok mondani hogy az önbizalmam a helyén van és így jönnek a gólok is, illetve még a felállás, az ami komfortos a számomra.

Ez a társaság már együtt focizik egy ideje, mire számítottál a szezon előtt és most hogy értékelnéd az idényt?

A társaság kitűnő! Nagyon jó játékosokból áll, akikre lehet számítani és sosem adják fel. Az egész csapatra büszke vagyok, hiszen másodikok vagyunk nulla edzéssel egy olyan bajnokságban, ahol a csapatok nagy része edzésben van. Azt gondolom hogy jó idényt futottunk, összességében elégedett vagyok az idénnyel.

Játszottál az NB III-ban és Ausztriában is, de hol és hogyan kezdtél focizni?

Egyik ismerősöm a BVSC-ben rúgta a bőrt és ő mondta, hogy próbáljam ki magam a nagypályán. Elmentem egy edzésre az 1994-es korosztályhoz és pont edzőmérkőzést játszottak az egy évvel idősebbek ellen. Jól sikerült életem első nagypályás meccse, rögtön gólt és gólpasszt is szereztem.

Focista akartál lenni, amikor nekikezdtél?

Amióta az eszemet tudom, focizni akartam. Miután jól sikerült bemutatkoznom, már akkor eldöntöttem, hogy a labdarúgással szeretnék foglalkozni a jövőben. Tizenhét évesen kerültem először közel hozzá, amikor egy NB III-as csapathoz, az RKSK-hoz kerültem. Először még nem igazán tudtam kezelni a dolgot és túlságosan rá voltam feszülve. Rengeteget edzettem akkor, heti hét edzést tartottunk. Nem kaptam sok játéklehetőséget sajnos, viszont nekem már az megérte, hogy ott edzhettem és fejlődhettem.

Mesélj a többi állomásról is! Miért távoztál az RKSK-ból?

Az edzővel nem volt meg a közös hang, ezért visszatértem a BVSC-hez. Később a Maglódi TC igazolt le, amikor 19-20 éves voltam, szintén az NB III-as csapatába. Elég hullámzó volt ez az évem, de rengeteget fejlődtem mentálisan és fizikálisan is. Ezután kerültem az osztrák 5. osztályba, ahol több mint fél évet voltam. Nagyon jól éreztem magam annak ellenére, hogy nem tudtam németül. Hamar beilleszkedtem, miután az első tétmérkőzésen gólt rúgtam és a meccs emberének választottak.

Melyik a legemlékezetesebb pillanat, aminek részese voltál, vagy amit élőben láttál futballmeccsen?

Amikor Ausztriában fociztam és először kimentem a pályára, ahol 80-100 néző várt minket. Azon a meccsen 2 gólt rúgtam és a szurkolók a nevemet üvöltötték. Azelőtt sosem volt szerencsém ennyi néző előtt focizni. Hihetetlen érzés volt!

Melyik a kedvenc csapatod és ki a kedvenc focistád?

Az AC Milan a kedvenc csapatom és Zlatan Ibrahimovic a kedvenc focistám.

A futball mellett más hobbit is űzöl?

Jelenleg nincs más hobbim.

Ha százan nem is néznek élőben, Brazíliából rengetegen követik a csapatunkat. Legutóbb Renato Kayzerhez hasonlítottak a követőink, de voltál már Lucas Crispim és David is. Szoktad olvasgatni, miket írnak rólad?

Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy ilyen tehetséges labdarúgóhoz hasonlítanak, mint Renato Kayzer. Szoktam olvasni. YouTube-on megnéztem pár meccsüket is.

Üzensz valamit a brazil barátainknak?

Annyit üzennék nekik, hogy hajrá, FORTALEZA!!!