Játékosaink szeptemberben ismét megszavazták, ki volt a hónap legjobb játékosa. A legtöbb szavazatot ezúttal a sok új érkező egyik, Szilágyi Zoltán kapta. Ezúttal őt mutatjuk be.

Viccelődtél vele, végül tényleg téged választottak a hónap legjobbjának a társak, gratulálok! Számítottál rá?

Kicsit meglepett, nem számítottam rá! Persze nagyon jó érzés, hogy így értékelik a teljesítményemet, de ezt nem egyedül értem el. Egy csapatban mindenki hozzájárul a sikerekhez, szerintem ez az elismerés az egész társaságé is. Mindenki keményen dolgozik edzéseken és meccseken, úgyhogy ez egy közös eredmény.

Egy teljesen átalakuló csapatba csöppentél bele, hogy érzed magad?

Őszintén szólva az elején azért kellett egy kis idő, mire megtaláltam a helyem. Sok új arc van köztük én is, új stílus, új dinamika, de mostanra nagyon jó kis közösség formálódott. Lassan tényleg csapatként gondolkodunk, húzzuk egymást előre. A hangulat kiváló, mindenki akar, és ez szerintem a legfontosabb. Jó érzés egy ilyen közegben focizni!

Mesélj egy kicsit, hol kezdtél el focizni?

Már gyerekként, ha jól emlékszem 10-12 évesen kezdtem el focizni, a BKV Előrénél, de csak edzésekre jártam mert idős voltam az U11-be. Akkoriban szinte minden szabadidőmet a pályán töltöttem – suli után labda, és irány az edzés! Az első edzőmtől rengeteget tanultam, nemcsak a technikát, hanem azt is, mit jelent csapatban gondolkodni. A foci azóta is a mindennapjaim része, nélküle el sem tudnám képzelni az életemet.

Van kedvenc csapatod, vagy játékosod?

Természetesen, gyerekkorom óta a Manchester Unitedet szeretem. Imádtam nézni, ahogy játszanak, a labdabirtoklás, a gyors passzok, a harciasság, csapatmunka… egyszerűen lenyűgöző! Nehéz bárkit is kiemelni, mert jó pár embert tartok példaképnek, mindenkinél más tulajdonságot szeretek.

Mi volt életed legemlékezetesebb futballal kapcsolatos élménye?

Sok szép pillanat volt, de itt kettő dolgot emelnék ki. Az első bajnoki győzelmemet sosem felejtem el. Az a pillanat, amikor lefújták a meccset, és tudtuk, hogy sikerült, az leírhatatlan érzés volt. A második, amikor még focizás előtt tornáztam a KSI-ben, és testvéremmel a kettőnk legjobb eredményeivel az egész csapatot dobogós helyre tudtuk felhozni.

A tornáról nem is tudtam, milyen hobbid van még a focin kívül?

Szerintem minden embernek van valami hobbija, ami megnyugtatja vagy feltölti, nálam nagyon sok ilyen dolog van. Szeretek pingpongozni (ami nem is megy olyan rosszul), szoktam olvasni, verseket, dalszöveget írni, túrázni, illetve fényképezés, videózás is nagyon érdekel. Ezeket gyerekkorom óta csinálom és fejlesztem benne magam. Néha kell egy kis egyensúly, hogy a pályán is mindig motivált tudjak maradni.

Üzensz valamit a társaidnak, a támogatóinknak?