Játékosaink szokás szerint szavaztak a mögöttünk hagyott hónap legjobbjára. Korábban csak támadók nyertek a szavazáson, ezúttal viszont a kapusunk, Száz Balázs kapta az elismerést, aki végig kiegyensúlyozott, jó teljesítménnyel járult hozzá az eredményeinkhez. Még egy amatőr szinten ritka eredményt is produkált azzal, hogy nem kapott gólt az Őrmező SE ellen. Őt ismerhetitek meg egy kicsit jobban.

Gratulálok a hónap játékosa címhez! Meglepett, hogy te kaptad?

Köszönöm szépen, nagyon is! Bár éreztem, hogy az egyéni teljesítményem jobb volt, mint korábban, de a saját elvárásaim magammal szemben mindig nagyok. Az olyan szavazásokban, ahol a kapusok és mezőnyjátékosok együtt indulnak, ritkán díjazzák a kapusokat, ezért váratlanul ért, hogy nyertem. Ennek függvényében még jobban becsülöm az elismerést, de a legfontosabb, hogy a csapatnak jól menjen a játék.

Csapatunk versenyben volt a bajnoki címért, miután sikerült legyőzni a listavezetőt és két pontra csökkentette a hátrányt az első fordulóban. A szezonban 11 meccsen két kapott gól nélküli bajnokid is van, így sokat tettél azért, hogy idáig eljussunk. Mire számítottál, amikor ideigazoltál?

Körülbelül 14-20 éves korom között játszottam nagypályán, de ezután abbahagytam a játékot a tanulmányaim és a sikerélmény hiánya miatt. Azóta csak kispályán játszottam éveken keresztül. A koronavírus-járvány miatti karanténban töltött időszak alatt fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy jó lenne újra megpróbálni a nagypályát. Néhány együtt lejátszott kispályás meccs után tavaly nyáron írt rám az edző, hogy kapust keresnek egy újonnan alakuló csapathoz, ahol a játék szeretetére és a közösség összetartására helyezik a fókuszt. Így a vágyam teljesült. Nem számítottam semmire, izgatott voltam, milyen lesz újra kipróbálni magam ennyi év után, főleg egy teljesen új közegben. Örülök neki, ha jó teljesítményemmel segíthetem a csapatot.

És hogy érzed magad nálunk? Azt kaptad, amit vártál?

Remekül, minden percét élvezem a pályán és azon kívül is. Mint említettem, mikor megkerestek, azt mondták, hogy egy támogató és összetartó társaságot szeretnének összehozni, ez az Erőd FC alapvető szellemisége. A csapat magját több mint 20 fő alkotja, akik évek óta együtt játszanak, ismerik egymás. Én nem ismertem senkit, kvázi „külsősként” kerültem be. A srácok az első naptól kezdve nagyon segítőkészek és befogadóak voltak. Az első félévem nehezen indult több sérülés és betegség is hátráltatott, ennek ellenére úgy érzem a beilleszkedésem a csapatba nagyon könnyen ment. Amikor jó meccsem volt, rengeteg dicséretet kaptam, viszont amikor kevésbé ment jól, egy pillanatig sem éreztem semmi negatívat. Teljes mértékben azt kaptam, amit vártam és ennek jó érzés része lenni.

Mesélj egy kicsit a focista múltadról, mikor és hogyan kezdtél focizni? Mindig kapus voltál?

2003 körül, tíz évesen kezdtem el ismerkedni a focival, az akkori szomszédom és jó barátom hatására, akivel eleinte csak egymás kertjében rugdostuk a bőrt. Kisgyerekként a futás nem volt az erősségem, talán ez is közre játszott, hogy kapus lettem, de tudatosan csak akkor szerettem meg, amikor elkezdtem a vetődéseket próbálgatni. Ezt nagyon menőnek tartottam. Igazolt játékos először 13 évesen lettem, a szülővárosomban, egy frissen alapított egyesületben, ott már egyértelműen kapusként. Mivel a profi futballista karrier gondolata csak ezután jelent meg a fejemben, már későnek tartottam, hogy lehetőségem legyen erre. Így végül örökre hobbi maradt.

Melyik a kedvenc csapatod és focistád?

Ronaldinho a mindenkori kedvenc játékosom, megjelenésével szerettem meg az FC Barcelonát, azóta ez a kedvenc csapatom is. Viszont kapusként nem mehetek el szó nélkül Iker Casillas mellett sem, aki számomra a futballtörténelem legjobb kapusa.

Melyik a legemlékezetesebb pillanat, aminek részese voltál, vagy amit élőben láttál futballmeccsen?

Saját meccsek tekintetében tavaly nyáron a visszatérésem nagypályára. Sok év kihagyás után az Erőd FC-ben pályára lépni izgalmas volt. Szurkolóként pedig a 2016-os Európa-bajnokságon a portugálok elleni 3-3. A magyar válogatott nem csak kijutott egy kontinenstornára több évtized után, hanem tovább is jutott a csoportkörből!

Tudom, hogy szoktál kirándulni, vannak a focin túl más hobbijaid is?

Így van, imádok túrázni, jelenleg Magyarország legismertebb pecsétszerző túramozgalmát, az Országos Kéktúrát járom. Emellett szeretek biciklizni, társasozni is, pihenésként pedig idegen nyelveket tanulni.

Hány nyelvbe kóstoltál már bele?

Angolból felsőfokúm van, profi, napi szintű tárgyalási szinten beszélem, most épp a spanyolt tanulom újra, ebben körülbelül középfokon lehetek. A franciát 4 évig tanultam, de annak már tíz éve, úgyhogy ezt is újra akarom tanulni.

Na és a portugál?

Még nem kezdtem el, de határozottan képben van, a Fortaleza-szurkolók ebben külön motivációt adtak. Remélhetőleg minél előbb értem megértem majd, amiket nekünk írnak!

Üzensz nekik valamit?

Lenyűgöző az a szenvedély és szeretet, amivel általánosságban a focihoz, illetve hozzánk is álltok! Ezt köszönjük nektek és bízom benne, hogy a jövőben is megmarad, mi pedig igyekszünk ezt a szellemiséget fenntartani Magyarországon is. Kövessetek minket továbbra is, mi pedig szurkolunk nektek innen is! Sok sikert a Fortaleza EC-nek! Bora Leao!